Nos, legalábbis eddig ezt hittem. A test olyan érdekes téma lehet, és már olyan sok témakörben írtak róla. De csak akkor kezdtem felfogni, mire való a test, miután szó szerint 10 éven át már accesseztem.

Arra való, hogy ÉLVEZZÜK a Földön az életet. De milyen gyakran választják ezt a testükkel az emberek? Évekkel ezelőtt hallottam, amint mostohaapám, Gary Douglas, az Access Consciousness megalapítója, így szól: „A reinkarnációval kapcsolatban nincs igazán választásod, egészen addig, amíg nem rendelkezel teljesen a megtestesülés örömével.” Én meg csak csodálkoztam: mi az, hogy a megtestesülés öröme?

Mindaddig nem nagyon élveztem a testemet. Szinte alig vettem észre. Ismered, hogy amikor régi fényképeidet nézegeted, és lelkesedsz: „Hű, sokkal jobban néztem ki, mint ahogy akkor gondoltam magamról!”, és akkor azt választod, hogy értékeled a testedet olyannak, amilyen, vagyis nem azt méregeted, milyen klassznak kell lennie, csak hát egyébként nem így érzel a testeddel kapcsolatban?

Aztán ott van az összes fájdalom. Azt, hogy élvezet testtel rendelkezni, csak akkor kezdtem kapisgálni, amikor saját Access 3 napos Test Tanfolyamomat facilitáltam. Az Access Kézrátételes Testkezelések kezdték megadni a testemmel a kapcsolatot és a vele való örömöt, aminek a lehetőségének azelőtt soha nem voltam tudatában.

Kezdtem valóban felfogni, mennyire tudatos a testem, és hogy minden „fájdalom”, amit testemben megéltem, nem az én testem fájdalma. Testemnek más testekről való tudatosságáról van szó, beleértve a Földet. Ekkor elkezdtem ezt kérdezni: „Akarok egyáltalán tudatában lenni annak, mennyire tudatos a testem?”

Valahányszor az utcán mentem, úgy tűnt, számomra túl sok testem tudatosságának az intenzitása. Így „megpróbáltam” oly módon lerázni a tudatosságot, hogy kerültem az embereket, túl sokat ettem, korlátokat  húztam fel magam és testem tudatossága köré, és persze ez még jobban ártott nekem. Így egy szép napon ezt mondtam: „Pokolba mindezzel! Adok egy esélyt a tudatosságnak, hogy más lehetőséget mutasson meg. Kell, hogy legyen valami más is!” És ekkor a testem apránként kezdett boldog lenni. Még mindig a körülöttem lévő testek összes fájdalmának és szenvedésének tudatában volt, de mindennek nem volt ugyanaz a kihatása, mint addig. Éreztem, hogy egy robbanó, extatikus öröm emelkedik gyomromból, ahol addig csak akadályok halmozódtak és tömítettség uralkodott.

Tovább használtam az Access Testkezeléseket, és azt választottam, hogy van testem (ó! Említettem már, hogy már az is segít abban, hogy boldog légy, hogy választod: van tested?) és rájöttem, mennyi energiát használtam addig testem örömérzése ellen. Rájöttem, hogy ezt a viselkedést alapvetően mindenkitől tanultam, aki testtel bír. A Földön szinte mindenki, aki 12 éves elmúlt, szándékosan korlátozza teste gyönyörét és örömét. Őrület!

Milyen lenne a világ, ha mindenki úgy járkálna, hogy élvezi a testét, szereti és gondoskodik róla, ahelyett, hogy ítélkezne fölötte és létjogosultságát megkérdőjelezné? Mennyire más lenne minden!

Milyen világban szeretnél élni a csodaszép testeddel?

Milyen lenne az a világ, amelyben testünk intelligenciáját és tudatosságát tisztelnénk és elismernénk?
Milyen nem lenne többé az a világ, ahol a testeket megbecsülik?

Képzeld csak el …

Forrás: Shannon O’Hara Bodies, Who Wants One Anyways?
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com tre