A múlthoz való ragaszkodás korlátozó?

Gyakran kapod magad azon, hogy a múltra hivatkozol? A múlt tapasztalatait használod igazolásként a mostani tetteidre?

Sok emberrel dolgoztam, akik szabadok akartak lenni, és nem vették észre, hogy a múlthoz való ragaszkodásuk teremti a jelenbeli korlátozásaikat. Az a helyzet az elmúlthoz való ragaszkodással, hogy nem teszi lehetővé a továbblépést. Mivel a legkisebb energia is, amit a múlthoz való ragaszkodásba teszel, olyan energia, amit nem a jelened és a jövőd teremtéséhez használsz.

A legtöbb ember olyan eseményekhez ragaszkodik, ami kifejezetten negatívan vagy pozitívan megítélhető. Ebbe beletartoznak a múltbeli sérelmek, árulások, bántalmazások, és az olyan következtetések is, mint például: „Egész életemben ez volt a legjobb szex!” vagy „Soha nem fogok találni még egy ilyen nőt/férfit/munkát/lakást.”.

Akárhogy is, a múlt uralja a jelent, és megszabja, hogy mi lehetséges és mi nem az. Egy kissé őrült dolog, hogy így korlátozzuk magunkat!

Mondjuk, egy múltbeli sérelemhez ragaszkodsz. Ez olyasvalami, amit legtöbben egy vagy több alkalommal már megtettünk. Emlékszel, milyen volt újra és újra átmenni rajta? Hogy egyfajta állandó rögeszmévé alakult? Mennyi energiára és időre volt ehhez szükség? Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, mindkettőből rengeteg kellett hozzá!

Tehát mi az értéke a régi sérelemhez való ragaszkodásnak? A legtöbb embernél azon alapszik ez az elv, hogy a múltbeli sérelem védelmet teremt a jövőbeli sérelmek ellen. Ha a közvetlen éberségedben tárolod, nem fogsz még egyszer sérülni; ha elengeded, szemellenzős leszel. Ez mind azon az elgondoláson alapul, hogy nem vagy képes vagy nem leszel elég éber, hogy tudd, ha valaki bántalmazó lesz. Mi lenne, ha megengednéd magadnak, hogy tudd, amit tudsz az életedben lévő összes személyről és szituációról?

Az éberség az egyetlen létező biztonság, és ha hajlandó vagy éber lenni, tudni fogod, mikor maradj távol egy bizonyos személytől, munkától vagy eseménytől, vagy ha szükséges a találkozás, hogyan legyél velük úgy, hogy nálad van a helyzetben a kontroll nagyobbik része.

Néhány ember azért ragaszkodik a régi sérelmekhez, mert van valami a traumában és drámában, amit szeret: hibáztatni akarnak valakit az életükért, ami benne tartja őket az áldozat szerepben, és ez remek módszer, hogy gyötörjenek és manipuláljanak másokat. Ez valójában elkülönülést és elkülönítést hoz létre, ami sok kapcsolatnak vet véget. Hányan éltetek már olyan emberrel, aki ragaszkodott a múlthoz, amit arra használhatott, hogy téged rosszá tegyen? Talán te is csináltad ezt, mert azt hitted, ez a szeretet, vagy egyedül ezt ismerted.

Vagy így, vagy úgy, de a ragaszkodás a múlthoz mindig káros. Ítélet kell hozzá, és az ítélet, természeténél fogva, rombol.

Még a múltban történt, úgynevezett pozitív események is nagy korlátozást teremtenek az életünkben. Ismersz valakit sikeres sportolói múlttal, aki folyamatosan újraéli a legjobb meccsét? Vagy mi a helyzet a hervadozó szépségkirálynővel? Vagy a nyugdíjassal, aki mindig azokról az időkről beszél, amikor a céget vezette? Nem csak arról van szó, hogy unalmas ezeknek az embereknek a társaságában lenni, hanem könnyű meglátni azt is, hogy igazából nem élnek.

Még egy olyan ártalmatlan kijelentés is korlátoz, mint: „Az volt a legjobb steak életemben, amit tavaly ettem a Sundownersben!” (vagy rántott hús a Kistücsökben).

Az ítéleted a steakről/rántott húsról gátolja, hogy még jobb steakben/rántott húsban legyen részed. A hús egy dolog, de ha hasonló kijelentéseket teszel egy régi munkádról vagy kapcsolatodról, akkor tényleg be tudod ragasztani magad!

Egy része annak, ami a múlthoz ragaszt bennünket, az az elterjedt elképzelés, hogy tanulnunk kell a tapasztalatainkból. Az, hogy a korábbi tapasztalatainkat alkalmazzuk a jelen helyzetünkre, két okból sem működik. Először is, semmilyen jelenlegi helyzet nem lesz pont ugyanolyan, mint egy korábbi. Ha megpróbálod a tapasztalataidat férfiakra, nőkre, katolikusokra, nagy kutyákra, ügyvédekre alkalmazni, mennyire kell magadat tudatlanná tenni a helyzettel vagy a másik személlyel kapcsolatban, hogy úgy tegyél, mintha az a régi személy vagy szituáció lenne? Ez egy újabb példa arra, hogy a jelenlét és éberség a „mi lesz most”-tal többet fog teremteni.

Másrészt a régi tapasztalatokra támaszkodás azt is megakadályozza, hogy bármilyen új dolgot befogadj. Szomorú, hogy az őslakos amerikai indiánok még csak meg sem látták Colombus hajóit, mivel nem volt a tapasztalataik között semmi olyan, ami illett volna a gondolathoz, hogy nagy hajók vannak az óceánon.

Következő generációs vezető, szuperhős kisfiúBármikor is támaszkodunk a múltbéli tapasztalatainkra, csak arra korlátozzuk, ami megjelenhet, ami már egyszer ott volt a múltunkban. A múltat teszed az összes jövőbeli teremtésed forrásává. Mi van, ha a tapasztalatod igazából nem is számít? Mi van akkor, ha valójában nincsen hatása és nem tulajdonítunk neki jelentőséget? A tapasztalatod igazából az, hogy mennyire tartod a múltat lényegesnek. Lényegessé tesszük, de nem kellene annak lennie!

Ezek a gondolatok minden olyan életterületre alkalmazhatóak, amivel nehézségeid vannak. Ha a pénzügyi helyzeted nem olyan, amilyennek szeretnéd, ránézhetsz arra, hol hivatkozol a múltadra, és vonsz le olyan következtetéseket mint például: „Egyszerűen nem bánok jól a pénzzel” vagy „Sosem keresek annyi pénzt, hogy megvegyem azokat a dolgokat, amiket igazán szeretnék”.

Mindaddig, amíg a korábbi pénzügyeidre hivatkozva élsz, nem leszel képes semmi mást sem teremteni. Ugyanez igaz a kapcsolatoknál, egészségnél vagy bármilyen más problémádnál is.

Az, hogy kijöjj abból, hogy a múltadban élsz, valójában könnyebb, mint aminek látszik. Az egyik eszköze az Access Consciousness-nek az, hogy légy hajlandó 10 másodperces lépésekben élni. Az, hogy 10 másodperces lépésekben éled az életed, kiszed abból, hogy a múltban élj, és a jelenbe repít.

Így megy: Ha 10 másodperced lenne hátra az életedből, mit választanál? Rendben. Az a 10 másodperc lejárt, most mit szeretnél választani? Ha használnád ezt az eszközt, továbbra is teremtenél traumát és drámát? Teremtenél trutyit és boldogtalanságot? Valószínűleg nem!

Azzal, hogy elkötelezed magadat, hogy ne a múltból élj, hanem jelen és nyitott légy minden lehetőségre, kinyitod az ajtaját annak, hogy képes legyél azt az életet teremteni és generálni, amire igazán vágysz. Mi lehetséges számodra, amit eddig még csak fontolóra sem vettél?

Forrás: https://garymdouglas.com/is-holding-%20onto-the-%20past-%20limiting-you

Fordította: S. K.