A gondolkodás megállít az életutadon, mert nem kreatív folyamat, hanem csapda, aminek az a célja, hogy megtartson téged újra és újra ismétlődő nyomorod személyes folyamában.

Ha a gondolkodás segítségével meg tudtad volna oldani a problémáidat, már megtetted volna. A gondolkodás tökéletes csapda. Segítségével körkörösen haladsz, míg azon igyekszel, hogy felfedezd azt, amit csak a tudatosságoddal vagy képes felfedezni.

Az gondolkodás nagyszerű módja annak, hogy elrejtsd magad elől tudatosságodat és sziporkázásodat. Üressé leszel, ha amikor a teremtés energiájával kellemetlenül érzed magad, teremtés helyett, világodat olyan következtetésekkel töltöd meg, amelyek soha nem működnek.

Az állandó következtetések alternatívája: tegyél fel kérdéseket.

„Mi az, amit elrejtettem magam elől, amit, ha felfednék,  valódi kreatív adottságaimmal töltené ki az ürességet?”

 „Mi az, amire képes vagyok, amiről nem tudom, hogy képes vagyok rá?”

„Mi az, amit itt valójában teremteni szeretnék?”

Ha valahányszor, amikor kiürülsz, felteszed ezeket a kérdéseket, felfedezheted, hogy kreatív adottságaid elkezdenek kibontakozni.

Elképzelhető, hogy tudatosságoddal elkezded megváltoztatni a világot, ahelyett, hogy következtetéseiddel a status quo-t tartanád fenn.

Felismered-e: azért jöttél, hogy megváltoztasd a világot?  Teszed is? 

Miért nem?  Nem akarsz mindazzá válni, ami magad körül mindent megváltoztat.

Ragaszkodsz ahhoz, hogy azt találd ki, amiről azt gondolják, hogy tenned kell, vagy ami miatt azt gondolják, hogy itt kell lenned, vagy ami a legtöbb hatást adja.

Több időt töltesz azzal, hogy ezen gondolkozol, mint hogy feltedd a kérdést:

„Mi minden lehetek ma, ami előbbre viszi a világot?”

A gondolkodás kioltja az életörömöt. Az agy-emberek mindig azon elmélkednek, megtegyenek-e valamit, ahelyett, hogy konkrétan meg is próbálják.

A tökéletességért nem jár díj. Nem kapunk fénylő páncélzatba öltözött hercegeket elgondolt kívánságainkért vagy megállás nélküli fantáziánkért.

Ha túl sokat gondolkozol, csak a fejedben kell élned, ahelyett, hogy azt az új valóságot teremtsd és generáld, amire egyfolytában gondolsz.

Az élet igazi művészete az arra való készség, hogy az a kérdés legyünk, amely másoknak lehetővé teszi, hogy olyan helyekre menjenek, amilyenekre eddig nem voltak hajlandóak. 

Inkább az az agy-ember szeretnél lenni, aki behatárolja a változást, vagy az a művész, aki megváltoztatja a világot?

Ne ürülj ki, hanem válassz!

Minden 10 másodpercben újra választhatsz.

Mi van akkor, ha ez a gondolkodás igazi öröme?

Forrás: http://garymdouglas.com/thinking-so-hard-you-are-blank
Fordította: Kaposi Luca