Magyar Mónika összes bejegyzése

6 módszer, hogy 60 másodperc alatt megváltoztasd

A szünidő lehet csupa vidámság, boldogság és öröm. Lehet csupa stressz is, kényelmetlen, sőt, nehéz. Leírok neked 6 módszert, melyek 60 másodperc vagy még kevesebb alatt lehetővé teszik, hogy a szünidei stressz és egyéb szokásos probléma megváltozzon!

1# probléma: úgy érzed, a szünidei aktivitások túlterhelnek és stresszelnek.

Módszer: Valószínű, hogy a többiek körülötted hasonlóképpen éreznek, mint te. Megfigyelted, hogy mások érzéseit és érzelmeit magadra vállalod? Mi van akkor, ha ez a stresszt nem a tiéd? Persze, sok dolgod van; lehet, hogy több a szokásosnál. De mi van akkor, ha ez egyszerűen szórakozás neked? Mi van, ha nem bújsz bele mindenki bánatába? Tedd fel a kérdést: „ ha stresszelve érzed magadat. Ha ez után a kérdés után valamennyire megkönnyebbülsz, akkor mondd: „Vissza a feladóhoz”, és engedd meg, hogy oda lebegjen vissza, ahonnan jött. Ha a búskomorság kezd elárasztani, mi történne, ha egyszerűen elismernéd, hogy valójában végtelen lény vagy, akinek minden lehetséges? Vajon egy végtelen lény bánatossá válik? Ha nem, miért keserednél el te? Válassz valami mást; élvezd, hogy a normálisnál gyorsabb légkört teremtesz. Mibe kerülne, ha önmagad ezerszeresét teremtenéd ma? És mi van, ha ez rengeteg örömöt jelentene?

2# probléma: Úgy érzed, annyi minden történik körülötted, hogy képtelen vagy a jelenben létezni és élvezni. Semmire nem tudsz teljességgel figyelni – könnyelműnek és szétszórtnak érzed magadat.

Módszer: Állj meg egy pillanatra, pihenj egy kicsit, és érezd a lábadat a földön. Ha akarod, csukd be a szemed. Kezedet tedd a pocakodra, és lélegezz ki és be. Végy néhány mély lélegzetet, és érezd, ahogy a kezed előre-hátra mozog, ahogy lélegzel. Kérd meg testedet, lépjen kapcsolatba lényeddel. Most lényeddel érj le a Föld mélyébe. Haladj még mélyebbre. Még mélyebbre. Érezd a Föld békéjét és nyugalmát. Ez is te vagy. Amint Gary Douglas, az Access Consciousness alapítója mondja: „Ha megengeded magadnak ezt a békét, és azt, hogy magad is ez a béke légy, akkor az megengedi, hogy eggyé válj a Földdel.” Most lassan nyisd ki a szemedet. Mi volna, ha ezzel a jelenléttel, ezzel a békével és ezzel a kapcsolattal tudnád élni a mai napot?

3# probléma: Félsz egy nehéz családtaggal, baráttal vagy munkatárssal való előtted álló találkozástól.

Módszer: Tedd fel a kérdést: „Hogyan válhatna ez sokkal fantasztikusabbá és élvezetesebbé, mint amit valaha is el tudnék képzelni?” Ne keresd a választ, ne próbálj semmit elképzelni. Tedd fel és ereszd el a kérdést. Ne engedd, hogy az agyad választ találjon ki. Az univerzumot kéred meg, hogy mutasson neked valami sokkal csodálatosabbat, mint amit az agyaddal valaha is ki tudnál számítani.  Engedd, hogy a tudatosság átjárja világodat, és élvezd, ami felbukkan!

4# probléma: Kényelmetlenül érzed magadat a nyári bulikon.

Módszer: Tedd fel a kérdést a rendezvény előtt: „Ha valóban magam lennék, akkor ki, mi, hol, mikor, miért és milyen lennék?” Erre a kérdésre nem kell választ találnod. Azt az energiát hívja meg ez a kérdés, hogy jól érezd magadat a bőrödben, és magad legyél. Egyszerűen a kérdés révén több energiádba lépsz. Tehát – tégy fel kérdéseket: ahelyett, hogy érdekes próbálj lenni, légy érdeklődő. Az emberek imádnak magukról beszélni, és ez irányítja az életüket. Hihetetlenül izgalmasnak tartanak majd téged, ha egyszerűen kérdéseket teszel fel nekik, és teljes jelenléttel és megengedéssel hallgatod őket.

5# probléma: Úgy érzed, nem felelsz meg az üdülő boldog személynek/boldog családi ideálnak, és félsz mások ítéletétől.

Módszer: Ne felejtsd el, hogy a legtöbben túlságosan aggódnak maguk miatt, és amiatt, ami éppen történik velük, ahhoz, hogy rólad gondolkozzanak. És ha az emberek ítélkezők, fantasztikus felismerni, hogy az ítéletek nem valóságosak. Egyszerűen valakinek érdekes nézőpontjai, az adott tíz másodpercben. Mások társaságában ereszd lejjebb korlátaidat, és lépj valódi lényed energiájába. Ha megkéred korlátaidat, ereszkedjenek lejjebb (csöndesen szólva hozzájuk), jelen tudsz lenni, és minden ítéletet a megengedés energiájával tudsz fogadni. Ez más, mint mások véleményének elfogadása. Ez csak annak az elismerése, hogy „igen, ez egy ítélet. Tudom, értem. Rendben van.” Amikor a korlátok fent vannak, vagy amikor nézőpontunkat védjük, mindez csak több energiát ad az egészhez, és az ítélkezést erősíti. Mi volna, ha az ítélkezés energiája tehozzád járulna hozzá, amennyiben nem tartanád azt valósnak?

6# probléma: Olyasmiket eszel, amiket máskor nem szoktál, többet iszol, és mindebben bűntudatod van a szünidei fogyasztások miatt!

Módszer: Mi lenne, ha egy egész hónapot ajándékoznál magadnak, amelyben nem ítélkezel a tested vagy bármi fölött, amit adsz neki? Valóságunkat a nézőpontunk teremti. Tehát ha megvesszük azt a gondolatot, hogy ennek vagy annak az elfogyasztásának bizonyos eredménye van, valóban megteremtjük. Hagyd abba, hogy saját magad, és a csodálatos tested útjába állsz. Kérd minden nap: „Univerzum, mutass ma valami szépet a testemről.” Mi van akkor, ha sikerül abbahagynod a magad fölötti ítélkezést, és azt tudod választani, ami testedben csodálatos?

Kíváncsi vagyok, mennyire fogod élvezni idei üdülésedet? Lehet, hogy sokkal fantasztikusabb lesz, mint amit valaha is el tudsz képzelni!

Emily Evan Russell

 Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)

ÉRDEKES NÉZŐPONT

„Mindennek más energiája, más íze van, Ha nem vagy éber arra, hogy éber vagy, az történik, hogy valahogy beszippant és azt gondolod, hogy az te vagy, mikor valójában lehet, hogy nem.

Ilyenkor jön a MI EZ ÉS KIHEZ TARTOZIK? ahol éberséged van , hogy 98 %-ban az érzésed, érzelmeid a nézőpontjaid valójában nem a tieid, de felszeded őket, mindenkitől, aki körülötted van. Hogy teheted könnyebbé ezt önmagad számára?

Itt van az eszköz: KIHEZ TARTOZIK EZ? ami megkönnyíti a dolgokat, hogy nem a tied és megadja neked az éberséget arról, hogy azok nem a tieid, de amikor egy átható energia van körülötted, mindenhol a legnagyszerűbb eszköz, amit használhatsz, az a megengedés.

Ami történik az az, hogy pl. egy csomó ember között vagy, akik mérgesek vagy szomorúak, vagy akik úgy érzik, hogy elvesztették a reményt és elkezded úgy érezni magad, és elkezdesz úgy viselkedni és a választásaid elkezdik azt tükrözni.

Érdemes azt tenned, hogy ismét megengedésbe mész, ami ott van, ahol az ÉRDEKES NÉZŐPONT, VAN EGY ILYEN NÉZŐPONTOM, érdekes nézőpont, hogy van egy ilyen éberségem és mi lenne, ha többé nem kellene ennek az éberségnek a hatása lennem, mi lenne ha helyette választanék valamit, ami túlvinne ezen?

Amit sokszor nem veszed észre a különböző választásaid. Amikor sárgarépa levessel vagy körülvéve és egész életedben sárgarépa levesben úsztál a végén azt hiszed, hogy sárgarépa vagy, de mi van, ha nem? Amikor ilyen dolgok vesznek körül, az történik, hogy egy másik választást kell meghoznod magadért, hogy letisztázd, hogy valójában mi a valóságod, mi az a választás, ami elérhető számodra és hogy könnyíted meg magadnak. Amikor észre veszed magad, miután megcsináltad a „KIHEZ TARTOZIK ezt” és észreveszed, hogy azt mondod, húúúúúúúú nagyon dühös vagyok, kivéve, hogy nincs okod, dühösnek érezni magad, hú egy csomó ilyen energia van most körülöttem a világban.

Mit tegyél? Húúúú ez nem az enyém, mi lenne, ha érdekes nézőpontozni tudnám? A megengedés az, hogy „ÉRDEKES NÉZŐPONT, VAN EGY ILYEN NÉZŐPONTOM. Mi lenne, ha nem kellene igazodnod, és egyetértened a méreggel, vagy bármi is legyen az úgy tennél, mintha a tied lenne és igazodnod és egyetértened azzal az elképzeléssel, hogy ezzel együtt kell elsétálnod. Mi lenne, ha nem kellene ellenállnod és reagálnod rá, mint pl nem leszek mérges. Mi lenne ha helyette Húúúúúúúú MILYEN ÉRDEKES, HOGY ÉBER VAGYOK-érdekes nézőpont, hogy van egy ilyen nézőpontom.

Amit most azonnal megtehetsz, hogy vegyél egy kis nyugtalanságot a világból, vegyél egy kis szomorúság energiát, bármi lehet, ami még most is a világodban van és mondod, hogy ÉRDEKES NÉZŐPONT, VAN EGY ILYEN NÉZŐPONTOM. Általában megváltozik. Most vedd ezt az energiát, amikor megváltozott és mondd ezt–érdekes nézőpont, hogy van egy ilyen nézőpontom és még egyszer ÉRDEKES NÉZŐPONT, HOGY VAN EGY ILYEN NÉZŐPONTOM–legtöbb embernek 3 és 10 ismétlés között elkezd eltűnni, mert elismeri.

Engedd meg magadnak olyan dolgok elengedését, amire éber vagy ahelyett hogy megpróbálnál nézőpontokat kitalálni róluk és megpróbálnád elhinni, hogy a tied. Ha ki tudsz szabadulni abból az elképzelésből, hogy nézőpontot kell róla és el kell hinned, hogy a tied, akkor szabad vagy. Képzeld el, hogy úgy sétálsz keresztül a világon , hogy mindentől szabad vagy, amiről valakinek nézőpontja van.”

Dr. Dain Heer.  Fordította: Csókási Gabriella

10 mítosz a figyelemzavarokról

Amikor a fiam nagyon kicsi volt, az emberek nehezen kezelhetőnek tartották. Boldog, energikus, kíváncsi, kreatívan vezérelt, felfedező, cselekvő, kinesztetikus (mozgással asszociálva tanuló) gyermek, aki azt akarta tudni, miért van „konduktora” a vonatnak (kalauz) és a zenekarnak is (karmester), aki csodálkozott azon, hogy a ketchup foltot hagy a piros pólón, és aki 3 évesen megkérdezte tőlem, hogy mi a lélek.
A fiam olyan hangokat is meghallott, amiket én nem. A zajnak olyan rétegeit, amik bántották a fülét. A pénztárgép hangja az élelmiszerboltban. A légkondicionáló zúgása. Az óra ketyegése. Azt mondta, hogy az elméje millió rádióállomással volt tele, és az összes ugyanakkor volt adásban. Azt mondta, hogy ettől „izgága” lesz. Mikor 7 éves lett, ez „nyugtalanra” váltott. 10 éves korában ezt „hangyáknak” nevezte.
12 éves korára a „hangyákat folyékony nitrogénba mártották, és teljesen összekenték őt”. És azt mondta, hogy fáj a lába. Elmondása szerint azért adott ki hangokat és azért volt ütemes, azért beszélt néha hangosan, hogy a hangokat ellensúlyozza a fejében, és azért mozgatta sokat a lábát, hogy elmúljon a combjából a fájdalom.
Szemléletesen el tudta magyarázni a biolumineszcencia fogalmát, de eltévesztette az iskolai feladat utasításait, különösen, ha az volt a kérés, hogy gyorsan és több lépésben hajtsák azt végre.
A tanárok néha azt gondolták, hogy nem figyel.
„Túlságosan is figyelek” –magyarázta nekünk iskola után frusztráltan.” A fényekre, az emberekre, a hangokra a folyosón, a tanár tekintetére beszéd közben, arra, hogy körülöttem mit csinál a többi diák, és minden másra.”
Nyugtalanság, himbálózás és hangyák
Nem szükséges kifejezetten az ADHD-ről beszélni, hanem elég az egyedi igényű gyerekekről is. A fiam nem rendelkezik ADHD-val, de érti a tüneteit.
„Ha az emberek tudnának együtt érezni, és belehelyezkednének egy olyan személy bőrébe, aki érzékeny a környezet összes ingerére, és valóban azt éreznék, amit ő is, többé nem ítélkeznének olyan hamar.”-mondja.-„És akkor a tanárok (és a szülők) nem feltételeznék azt, hogy a gyerek lusta, goromba vagy nem együttműködő.”
Ahhoz, hogy empatikussá váljunk, és a tanulás és a növekedés hídjai legyünk, számításba kell vennünk azt is, milyen régóta figyeljük mások egyedi tapasztalatait és kihívásait, és milyen egyszerűen ítéljük azokat rossznak, helytelennek vagy rendellenesnek.
Kétszáz évvel ezelőtt Dr. Michael Crichton feljegyezte kilenseinek a beszámolóit saját tapasztalataikról és érzékenységükről:
„Az emberek fel-alájárkálása a szobában, ugyanott egy kicsi zaj, egy asztal elmozdítása, egy hirtelen ajtózáródás, egy kicsit melegebb vagy hidegebb hőmérséklet, túl sok vagy épp túl kevés fény: ezek mind rontják a páciensek állandó figyelmét, mivel minden benyomástól könnyen izgatottá válnak. Szédülnek, fejfájásuk van, és gyakran akár olyan idegességi szinteket élnek meg, ami az őrület határát súrolja. Ha az emberek ennek a gyakran előforduló viselkedésnek a hatása alá kerülnek, sajátos módon hívják az idegi állapotukat, ami eléggé kifejezi az érzéseiket. Azt mondják, hogy nyugtalanok.”
Nyugtalanság. Himbálózás. Idegesség. Hangyák.
Habár egyik sem hangzik túl tudományosan, talán pontosabb kifejezések, hogy segítsék a hasonlókat tapasztaló gyerekeket abban, hogy biztonságosnak érezzék a kommunikációt, a kapcsolódást és, hogy a címkézés által kijelölt határok nélkül tanuljanak.
Például a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) címkének hosszú története van. 1968-ban hozzáadták a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders-hez (DSM).
Az elmúlt 10 évben 53%-kal nőtt a 4 és 17 éves kor közötti, ADHD-val diagnosztizált gyerekek száma, ami kb. 6,4 millió gyereket jelent. Susanna Visser a CDC-től megállapította, hogy több mint 10.000 kisgyermeket kezeltek ADHD-val.
A gyerekeknek felírt erős pszichotikumok száma szintén növekedőben van.
Az USA rendelőiben az elmúlt 10 évben negyvenszeresére nőtt a gyermekkori bipoláris rendellenességek miatt tett látogatások száma.
Hiányosság vagy többlet?
DSM szerint egy ADHD-val diagnosztizált személynél az alábbi tünetek némelyike, vagy akár mind is megfigyelhető:
Nehézség a részletekre való odafigyelésben; gondatlan hibák elkövetése; nemtörődöm és rendetlen módon elvégzett munka; könnyű összezavarhatóság a tárgytól eltérő ingerrel; a folyamatban lévő feladat megszakítása olyan jelentéktelen hangokra vagy eseményekre fordított figyelemmel, amelyet mások gyakran nem vesznek észre; képtelenség arra, hogy a feladatok és tevékenységek során fenntartsa a figyelmet; nehezen fejezik be azokat az iskolai vagy papírmunkákat, amelyek koncentrációt igényelnek; gyorsan váltanak át egyik befejezetlen tevékenységről a másikra; halogatás; feledékenység a mindennapi teendőkben (pl. elfelejt találkozókat, vagy elfelejt ebédet készíteni magának); kudarcot vall a feladat teljesítése közben; nem hallgat másokra, és a társas helyzetekben nem követi a tevékenységek sorrendjét vagy szabályait.
Azt is tekintetbe kell venni, hogy a tehetség, az érzékeli folyamatok kihívásai, és néhány táplálkozási hiányosság, mint pl. a magnézium, cink és B vitamin hiánya, szintén hozzájárulnak a listán szereplő legtöbb jellemző meglétéhez.
Nem kétséges, annak, hogy a zaklatottság, stressz, alváshiány, helytelen táplálkozás és a másokkal napi 24 órás kapcsolattartás high-tech korában éljünk, agyunk figyelmi, összpontosítási és emlékezési képességeivel fizetjük meg az árát. A szükséges egészségmegőrző hozzájárulások nélkül (pl. elegendő pihenés, helyes táplálkozás, immunerősítő mindfulness („éberség”)praktiták és gyakorlatok) az agyunk és az idegrendszerünk a fenti lista sok jellemzőjét hozhatja létre.
Ha egy gyermek traumát, elhanyagoltságot, érzelmi vagy fizikai bántalmazást, vagy szegényes összekapcsolódásokat tapasztalt meg kisgyermekkorában, életének első néhány évében, nagymértékben megnő az esélye annak, hogy a fenti tünetek megjelenjenek a viselkedésében. Ha egy gyermeknek egyedi igényei vannak, – például érzékszervi és hallási feldolgozási nehézségei vannak -, és a gyereket félreértjük: nehezen kezelhetőnek, ellenállónak, nem közreműködőnek értelmezzük, következésképpen inkább büntetően semmint intuitívan foglalkozunk vele, akkor valószínűleg szintén sok fenti jellemző fog nála előfordulni.
Mai kultúránkban az ADD egy öndiagnosztizáló vicc lett azon „multi-tasker”-ek körében (több dolgot egyszerre végző személy), akik nem tudnak koncentrálni, nem fejezik be a projektjeiket, és a ház kulcsaival együtt a kocsi kulcsát is a kesztyűtartóban hagyják.
Fenti nehézségek listája természetesen nem képezi vicc tárgyát, hanem emberségesebb megközelítést érdemel, hogy megértsük, kezeljük vagy akár feloldjuk a szorongás efféle kognitív és neoróbiológiai jeleit és jellemzőit. Előfordulhat, hogy az ADD és ADHD újraértelmezése megkívánja tőlünk, hogy újragondoljuk, mi az a „túl sok” vagy „túl kevés”, hogy újradefiniáljuk a „hiányosság” fogalmát, hogy kibontsuk a fenti jellemzőkben megbúvó ajándékokat, melyeket az optimális és kapcsolódó oktatási környezet kap, és feltegyük a kérdést, létezik-e még egyáltalán a „normális”.
Peter Quily, aki 2003 óta tréningel ADHD-s felnőtteket, „Figyelemtöbbleti Állapotnak” hívja a jelenséget.
„Ez nem annyira hiányosság. Mi mindent látunk. ADD-vel alapvetően nem jól szűrünk, ami azt jelenti, hogy többet látunk, hallunk, érzünk, érzékelünk, mint ahogy mások teszik. Tehát több érzéki benyomást élünk meg másoknál. Problémánk azzal van, hogy túl kreatívak vagyunk, és a sok ötlet közül egyet kell kiválasztanunk és azt végigvinnünk.”
„Reális képem van az ADHD-ról.”- mondja. „Túl sokan tekintik az ADHD-t pusztán patológiának. Csak a negatív oldalát nézik. De ha főleg a betegségek és rendellenességek szemüvegén keresztül néztek minket– mivel kizárólag ezeket keresitek – ki fogjátok hagyni az előnyös jellemvonásainkat.”
Anne Maxwell, író és terapeuta, ettől jobban nem is érthetne egyet. Mindenféle egyedi igénnyel és saját tanulási stílussal rendelkező gyermekkel foglalkozik.
Maxwell visszaemlékszik arra, amikor egy szülő elvitte hozzá a lányát, hogy segítsen neki, és az aggódó és felbőszült anya azt mondta: „A lányom rosszul viselkedik.”
Munka közben azonban Maxwell nem vett észre rossz magatartást. Ezzel szemben egy összetett történettel rendelkező örökbe fogadott gyermeket látott, aki kisgyermekként még az utcákon kóborolt. Az édesanyja kifejtette: „Az apja kábítószer túladagolásban halt meg, az örökbefogadó családtagnak pedig túl sok problémája volt.”
Ezután Maxwell feltette védjegyének számító kérdéseit, olyan kulcskérdéseket, amelyek elmondása szerint képesek mindent megváltoztatni:
„Mi van akkor, ha ő nem probléma? Mit tudsz róla? Mire van szüksége?”
Egy héttel később az anya a követezőket jelezte vissza Maxwellnek: „Amikor elvetettem azt a gondolatot, hogy ő egy probléma, és el kezdett érdekelni, hogy mire van szüksége, minden sokkal könnyebb lett.”
Te mit tudsz?”
Maxwell, aki okleveles klinikai szociális munkás és játékterapueta, a megalapítója a houstoni „Child and Family Play Therapy Center”–nek (Gyermek és Családi Játékterápia Központnak), ahol munkájával hozzásegíti a családokat ahhoz, hogy képesek legyenek megtenni azokat a változtatásokat az életükben, amit akarnak, és amire igényük van.
„Amikor megváltoztatod a nézőpontodat, és megváltoztatod a valóságodat.” –mondja Maxwell.
Könyvében, melynek címe „Tanítanál-e egy halat fára mászni?” és, melyet barátaival és egyben kollégáival, Gary Douglas-szel és Dain Heer-rel írt, Maxwell egy másfajta nézőpontot nyújt azokkal a gyerekekkel kapcsolatban, akik „különböznek társaiktól, nem kevesebbek, nem rosszak, nem hibásak, akik más módon tanulnak, nem rosszabbul, nem tévesen.”
„A probléma az, hogy arra bátorítják őket, azt mondják nekik, hogy illeszkedjenek egy olyan tanulási módszerhez, ami nekik nem működik, és aminek következtében úgy érzik, valami baj van velük, hogy buták vagy lassúak, vagy nem tudják, hogyan tanulhatnának.” – magyarázza.
Maxwell el van ámulva az egyszerű kérdések erejétől, amelyek kifejezésre juttatják kliensei legelemibb szükségleteit, vagy akár tehetségüket és céljaikat is.
A „Mi történt?” helyett azt kérdezd, „Te mit tudsz erről?”, szorongásos helyzetben pedig a „Mi a baj?” helyett a „Mi a helyzet?” kérdést tedd fel. Ez kinyitja az ajtókat, és kihozza a gyerekeket a beszűkült gondolkodásmódból, a konfliktusból. Olyan térbe lépnek, amely a sajátjuk.
„Azt láttam, hogy még azok a gyerekek is, akik levertnek látszottak a körülmények miatt, amibe beleszülettek, vagy amelyben adott helyzetben találták magukat, valahogyan tudták, hogy a dolgok lehetnének másképpen, lehetnének jobban.”
„Amit a szülőknek mondanék az az, hogy elengedhetetlen tudni, hogy mi az ADHD és mi nem az. Illetve, hogy olyan embertől gyűjtsenek információt róla, aki valójában ismeri. Ha elhiszed a mítoszokat, megerősíted őket. Akaratlanul is bántod a gyermekedet a tudatlanság és félreinformáltság fenntartásával. A tekintélyelvű nevelés épp ellenkező viselkedést vált ki. Ha nem érted meg gyermeked agyának működését, azt, hogy miképp tanul, kevésbé hatékony, stresszesebb szülő leszel, és ennek eredményeképpen gyermeked is feszültebb lesz.”
Amikor Emily Talley lányát az elmúlt évben ADHD-snak értékelték és diagnosztizálták, a3 gyermekes Collinswood anyuka felismerte: „Nem arról van szó, hogy szándékosan ellenállt volna. Ez nem ellenszegülést mutat. Ez egy biológiai tevékenység. Úgy gondolom, hogy szülőként egy ilyen diagnózis megengedi nekem, hogy hálás legyek a gyermekemnek is.”
Mítoszok és téves értelmezések
Az alábbiakban 10 mítosz olvasható gyermekeink egyedi igényeiről és képességeiről, amelyeknek az újraértelmezését és újraformálását érdemes fontolóra venni.
1.mítosz: Képesnek kell lenniük a koncentrálásra és a figyelésre.
Ez a klasszikus „kellene”. Ritu Pandua szerint, aki Voorhees jógaedző, „a befelé fókuszálás olyan képesség, amely segít a gyerekeknek a kifelé fókuszálásban. Amikor megtanítom a gyerekeknek a légzés erejét, hogy miképp irányítsák a légzésüket a befelé fókuszáláshoz, és, hogy elfelejtsék az összes, őket zavaró gondolatot és zajt, nagy váltást látok bennük.” Ha a gyereknek gondja van a fókuszálással, előfordul, hogy minden második percben dobol az asztalon, kibámul az ablakon, vagy felkel a helyéről, mivel a koncentrálás képessége kihívás neki. Talley hozzáteszi: „Azt hiszem, a lányomnak teljesebb rálátása van, jobban érti az ADHD-t, az elméje és a teste működését. Mostanra már felismeri a kioldógombjait azoknak az időszakoknak, amikor nehezebb számára a fókuszálás, és azokkal az eszközökkel is rendelkezik, amelyek hozzásegítik, hogy ismét a saját középpontjába kerüljön.”
2.mítosz: Szándékosan keverik a bajt.
Egyik első osztályos sem azzal kel fel reggelenként, hogy szándékosan bajt okozzon aznap. Ha baj történik, mindig rejlik mögötte egy felderíthető kiváltó ok. A baj egy belső konfliktus külső hatása, és, amikor mások reakciói is belekeverednek, a baj már egy kapcsolati dinamikáról, és nem pusztán a gyerekről szól. Maxwell hozzáteszi: „Nagyon sok gyermek unatkozik, „alulösztönzött”, és nem tudja, hogyan kezelje azt, hogy hibásnak tartja vagy butának érzi magát.”
3.mítosz: Illeszkedniük kell a tanulási normákba.
Minden gyermek egyedien tanul. Mivel az USA-ban 10 gyerekből 1-et érint az ADHD, és diákok milliói vesznek igénybe speciális tanulási igényeik miatt különböző szolgáltatásokat, a tanulási norma eszméje egyre inkább tévesen meghatározottá, és gyakran mérhetetlenné is válik. A tesztelés csak a történet egy részét mondja el, és nagyon sok okos gyerek nem teljesít jól rajtuk. Az egyedi igényű és tanulási stílusú gyerekek szembemennek a normákkal.
4.mítosz: Az ADHD magatartászavar.
Az egyszerűen csak megfigyelt viselkedésből levont végleges következtetés ritkán lesz pontos. A modern technika eljövetelével már belátásunk nyílik az agyba, még egyenként a sejtekbe is, hogy megfigyeljük az idegi kisüléseket és a velük megegyező agyi működéseket, és nem csak azt, hogy melyik kéregállományban történik, hanem a személy érzelmeit, érzékeléseit, és gondolati folyamatait is láthatjuk. „Valójában, -mondja Quily,- az ADHD nem viselkedésmód, hanem az agy szürke- és fehérállománya közötti agyi kapcsolás és a térfogatbeli szerkezeti különbségek adják.”
Az érzékszervi folyamatok kihívásai megnyilvánulhatnak a viselkedésben is, de az agynak azon képességében gyökereznek, hogy a belső és külső érzékszervi információkat feldolgozza. Például azt mondani a gyereknek, hogy ne duruzsoljon, olyan, mintha a gyerek agyától kérnénk azt, hagyja abba az érzékszervi információk efféle feldolgozását.
5.mítosz: A megküzdési mechanizmusuk nem megfelelő.
„Valójában, – mondja Maxwell,- az ADD, ADHD, OCD-vel és autizmussal rendelkező gyerekek teste és agya más, így eltérő igényeik vannak, beszabályozással és mozdulatokkal szükséges őket lenyugtatni. Amikor a gyerek enyhén megüti a lábát, a testét szabályozza. „Ha azt akarjuk, hogy a gyerekek adaptívabb formáját sajátítsák el a megküzdésnek, értenünk kell, hogyan tanítsuk a készségeket kontextusba helyezve, hogy a játékon, elköteleződésen és részvéten keresztül tényleg megtanulják és megszilárdítsák őket.
6.mítosz: A gyermeked nem ismeri az igényeit.
Az egyetlen személy, aki igazán tudja, milyen a gyerekednek lenni, az a gyereked. Eszerint, a legmegfelelőbb személy arra, hogy megállapítsa, hogyan érez vagy mire van szüksége, szintén a gyermeked. Ha azt mondja, nem tudja, csak azért van, mert még nem lett megtanítva, hogyan vizsgálja az érzelmeit, kényelmetlenség-érzetét, és szükségleteit illetve az sem, hogyan fogalmazza meg és fejezze ki őket. Ez tanítható készség, és ahogy nő, a saját érdekében minden egyes gyereknek meg kell tanulnia az önérvényesítést. „Az, aki befelé-fókuszált, kapcsolatban van önmagával, és így tudja, mire van szüksége, és mit kell tennie.” – biztosítja Pandya, aki fiatalok százaival dolgozik New Jersey környékén.
7.mítosz: Mivel gyerekek, nincs rálátásuk arra, hogy mi történik.
Maxwell szerint: „A szülők azt mondják: ’Honnan is tudhatná, hisz csak egy gyerek?’, ’Túl kicsi volt ahhoz, hogy emlékezzen rá.’, de a tény az, hogy valóban emlékszik, és olyan módon tapasztalja meg a dolgokat, amit nem mindig tud neked elmagyarázni vagy megmutatni.”
Quily, aki a vancouveri intézet társigazgatója, még a következőket teszi hozzá:
8.mítosz: Ha ADD-d van, nem lehetsz jó az iskolában és nem lehet jó munkád.
„Valójában, -mondja,- nagyon sok kiscégtulajdonosnak van figyelemhiányos zavara, és van 4 ADHD-s milliárdos is.” Talley szerint: „A gyermekemnek ADHD-ja van. Csodálatos, éles eszű, kreatív lány, és éltanuló.”
9.mítosz: Ez már csak így van, és nem tud megváltozni.
„Ez egy másik romboló tévhit az ADD-vel vagy feldolgozási nehézségekkel rendelkező gyerekekről” – halljuk Maxwelltől. – Nem csak a dolgok változhatnak meg, de segíthetünk a gyermekeinknek is, hogy erőteljes és pozitív változáskatalizátorai legyenek önmaguknak és a világnak is.”
10.mítosz: Más emberek jobban ismerik a gyerekedet, mint te magad.
Quily megjegyzi: „Minden szülőnek tudnia kell, mi az, ami a gyermekének működik. Beszélgessenek más szülőkkel. A tudatlanság szégyent szül. A társadalom nemcsak a gyermekedet szégyeníti meg, hanem szülőként téged is. Az ADHD-val rendelkező emberek miatti feszültség mértéke minden várakozást felülmúl.”
Forráscikk:
További információkat itt találsz:
Anne Maxwell, Gary Douglas és Dain Heer: “Would You Teach a Fish to Climb a Tree?” 
Pete Quily oldalai: www.addcoach4u.com vagy www.adultaddstrengths.com
“Pozitívan ADD”: http://www.drhallowell.com
Fordította: Szecskó Emese http://legyacsodaakivagy.blogspot.com

Mi a tudatosság?

A tudatosság mindent magába foglal, és semmit nem ítél meg. Az érdekes az egészben az, hogy sokan beszélnek arról, hogyan legyél tudatosabb és hogyan teremts nagyobb tudatosságot, satöbbi.

De ezek 90%-a még csak bele se fér a tudatosság definíciójába. Egyedül az Access rendelkezik a tudatosság olyan definíciójával, amelyik mindent magába foglal, és semmit nem ítél meg. Tehát legtöbben keresik a tudatosságra vezető utat, anélkül, hogy tudatában lennének azzal, amit megvalósítani próbálnak. Tehát értsd meg: ha a tudatosság mindent magába foglal, és semmit nem ítél meg, ez azt jelenti-e, hogy magába foglalja a könnyeket és a haragot és az izgatottságot is? Igen. A tudatosság mindezt magába foglalja.

Az Access igazából arról szól, hogy olyan helyre juttasson téged, ahol nagyobb tudatosságra és kevesebb ítélkezésre vezető eszközöket használhatsz, s így több választásod és több lehetőséged lehet. Ha van egy problémád, és nincs róla nézőpontod, minden megváltozik, és önmagad ajándékává lehetsz.

Erre legnagyszerűbb példám az, amikor a gyerekeim, akik kamaszkorukban későn keltek fel, és nekem korán kellett lefeküdnöm. Reggel korán felkeltem, és a konyha egy disznóól volt. Általában ezt gondoltam: Gyerekek, hát nem tudtok elrakodni magatok után? Mi van veletek, kis szarok? És dühös lettem, és elhúztam a csíkot.

Egy szép napon aztán felkeltem, és ez jutott eszembe: „Ó, ez egy érdekes nézőpont.” És elkezdtem rendet rakni a konyhában, és a konyha egyszer csak tíz percen belül teljesen tiszta volt, míg azelőtt egy órán át dolgoztam rajta. Mi volt más? Nem ítélkeztem. Nem volt nézőpontom a dologról. És így gyorsabban el tudtam intézni, amit akartam. Ettől kezdve nem álltam ellen annak, hogy a gyerekeim disznóólat hagynak maguk mögött, ők pedig ettől kezdve lassan abbahagyták ezt a viselkedést.

Ezt jelenti a nagyobb tudatossággal rendelkezés, mert mindent magába foglal, és semmit nem ítél meg. Ha mindent befogadsz, és semmit nem ítélsz meg, minden megváltozhat. De ha fix nézőponttal rendelkezel, vagy felizgulsz, az csak ezt a nézőpontot erősíti meg. Arra tanítanak, hogy a dolgokat meg kell ítélned valóságunkban.

Ez olyan, mint ha mind iskolában lennétek, és nem tudnád a helyes választ, hogyan kellene ítélkezned? Úgy, hogy nem tanítottak rendesen, hogy nem tudod, hogy tudod, amit tudsz. Soha senki nem kérdezi meg, hogyan jutottál erre a következtetésre. Engem mindig jobban érdekel, hogyan jutsz el arra az eredményre, amire eljutsz, mint az, amit választottál, de ami helytelen. Én mindig próbálom azt felismerni, hogy hogyan teremtettél valamit. Így kell ítélkezéssel zárnod a dolgot, csak azt kell kérdezned: Mi minden lehetséges itt, amire eddig még nem gondoltam?

Kevesen vannak tudatában annak, hogy ők maguk teremtik életüket. Én az Accesst megelőzően már régen rájöttem, hogy minden, amit választok, azt én teremtem az életemben, és nem örültem annak, amit akkor éppen teremtettem. Tehát ha azt meg tudom teremteni, amivel nem vagyok boldog, mi mást tudnék tenni, amivel olyasmit teremtek, amivel boldog vagyok?

Tehát a kérdés ez lesz: Hogyan tudok mást teremteni? Vagy hogyan tudok mást választani? Egy egészen más nézőpontot. És az embereknek hajlandónak kell lenniük arra, hogy ítélet nélkül tekintsenek erre a más nézőpontra.

Azt mondják egyesek, hogy valamin változtatni akarnak, és ezt kérdezik: „Ezt hogyan változtatom meg?” Úgy változtatod meg, hogy mást választasz. Mindenki úgy tesz, mintha ez olyan nehéz dolog lenne. „Mit kell POC POD-olnom ahhoz, hogy képes legyek mást választani?” Egyszerűen válassz mást. Semmi nem nehéz, amíg nem gondolod azt, hogy nem tudod választani. A valóság az, hogy mindent választhatsz. Mit akarsz választani? Sokkal több lehetőségünk van, mint legtöbben gondolják.

Amit ez teremteni fog, az az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatsz magadnak. Ha dühös leszek valakire, az mit fog teremteni?

Nem értheted ezt meg, ha még mindig olyan definícióból kiindulva működsz, amilyenről azt hiszed, hogy olyannak kell lennie. És ez az a pont, ahonnan kiindulva a felismerésből kell működnöd – ez mi?

Minél kevésbé vagy korlátozott, annál kevesebb beragadásod van. Ha megtanulsz úgy fülelni, hogy az serkenti fantáziádat és tudatosságodat, egészen más nyílik meg előtted. Ha ebben a kérdésben élsz: „Mi történik most tulajdonképpen?”, és már nem igyekszel megoldást találni arra, hogyan is könnyíts bármin/oldj meg bármit is, lassan meghallod azt, ami nincs kimondva. És hallod, hogy valaki valamit mond, és nem is ezt mondja, de te tudod, mit gondol, vagy mi van az ő univerzumában.

Nos, az Access alapja: az embereket rávezetni arra, hogy keressék a lehetséges kérdéseket, és mi mindent megteszünk azért, hogy az emberek ezt válasszák. De ők nem mindig ezt választják. És én nem tudom elérni, hogy ezt válasszák. De ha sikerül, lassan feldereng bennük, hogy kérdést kell feltenniük, így lassan előrehaladnak, és esetleg eljutnak arra a pontra, ahol éppen csak egy kérdést tesznek fel.

Mi lehetséges most, amit még nem választottam? Mi van, ha tudod, hogy bármit választhatsz? Hát látod, sajnos, az én nézőpontom az, hogy ez így van. De nekem kell idáig eljutnom. Látod, azt kellene felismerned, hogy minden, amit életedben teremtettél, a jó, a rossz és a csúf dolog, mind a te teremtésed. És legtöbben ezt nem akarják igazán tudni, azt akarják hinni, hogy a dolgok megtörténnek velük, és hogy véletlenül történnek meg. Nem „megtörtént”, te teremted, te teremtesz mindent!

Én mindig a kérdést figyelem, mindig azt figyelem: mi tud itt más lehetőséget teremteni?

Forrás: What is consciousness?
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com

5 tipp arra, hogy elejét vedd a vitáknak

Azt tanuljuk, hogy két ember között elkerülhetetlen a vita, ha ez a két személy valamilyen módon közel áll egymáshoz. De megfigyelted már, hogy csak akkor van vita, ha mindkét fél meg van győződve arról, hogy igaza van?

Rövid időre sikerrel jár, ha az ember odafigyel arra, amit a másik mond, megérti nézőpontját, odafigyel arra, mire van az illetőnek szüksége, visszatükrözi, majd megpróbálja megtenni, amit mond, de az ilyen konfliktus elkerülhetetlenül megismétlődik.

Itt van 5 tipp arra, hogyan lehet teljesen másképp megszüntetni egy esetleges vitát.

Első tipp: Amíg a másik személy beszél, engedd le az összes korlátodat. Nos, értem, ez minden logikának ellentmond. „Ha megtámadnak, védekezz. A védekező reakcióink erőteljesek.

De segíthet neked az az információ, hogy minden energia. Akkor is, ha felénk irányul. És ha lebontod korlátaidat, akkor hagyod, hogy ez az energia keresztüláramoljon rajtad. Ahelyett, hogy az a hatalmas fatörzs lennél az áramlatban, amellyel szembecsap a víz vagy az energia, az a szikla vagy az áramlatban, amelyet az energia keresztül- vagy átáramlik

Második tipp: Húzz energiát attól, aki éppen túlpörgeti magát. Az energia bonyolultnak tűnhet, pedig tulajdonképpen csak arról van szó, hogy megkéred az Univerzumot, húzódjon át a másik ember testén, a te testeden, és hátul távozzon. Minél több energiát húzol tőlük, annál inkább szétoszlik a dilijük.   Ha valaki tolja feléd az energiát, ezt nem tudja folytatni, ha te magad is húzod azt.

Bármilyen furcsának is tűnjön a dolog, ha legközelebb a főnököd kiakad rád, próbáld ki! Figyeld meg, hogyan változik meg az energiája.

Harmadik tipp: Minden egyes dologról, amit mondanak mondd magadnak: „Milyen érdekes a nézőpontjuk, ez az ő nézőpontjuk”.

Következő generációs vezető, szuperhős kisfiúNos, ezt az eszközt a fejedben használod, és neked szól. Mert az a helyzet, hogy csak akkor van vita, amikor két ember a saját nézőpontja igazságáért küzd! Ha hajlandó vagy nézőpont-nélkül élni, akkor nincs vita.

Negyedik tipp: Ha megfigyeled, hogy begurulsz, amikor a másik mond valamit, kérdezd meg magadtól: „Mi a kimondott vagy kimondatlan hazugság ebben az egészben?”

Az, hogy mérges leszel, amikor valaki mond vagy csinál valamit, remekül megmutatja, hogyan működik tudatosságod. És az esetek 95%-ában azt jelzi, hogy valami hazugság van valahol a dologban. Ez a hazugság lehet egészen attól kezdve, hogy az illető nem hisz magában, odáig, hogy visszatart információt, hogy valami másról a kettő között.

Ha felteszed magadnak ezt a kérdést, ez több teret és több tudatosságot teremt számodra arról, mi zajlik a hangos vita felszíne alatt.

Ötödik tipp: Kérdezd meg magadtól, mire van a másiknak szüksége.

Az a helyzet, hogy ha valaki saját nézőpontjának helyességéért küzd, akkor az ő nézőpontjából nézve igaza van. Tehát, ha olyan energia szeretnél lenni, amelyik változtat a helyzeten, akkor valami más válik lehetségessé.

Ha a tudatosság igazán mindent tartalmaz és semmi fölött nem ítélkezik, mi változhat meg?

Fontos emlékezni arra, hogy igazán két ember kell ahhoz, hogy azon harcoljanak, milyen igazuk van, hogy vitatkoznak.

Ha hajlandó vagy olyan emberré válni, aki egyszerűen tud, és nincs szüksége védekezésre, egy egészen más kapcsolat lehetősége tűnik fel.

Örömteli pár a természetben, öröm, randi, párkapcsolat

Forrás:  5 Tips to Diffuse Any Argument
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)