Éreztél-e már olyan intenzitású energiát testedben és lényedben, hogy úgy érezted, mindjárt felrobbansz? Azon ámulsz, mit csinálj vele? Vagy kérdezed-e, hogy teljesen elveszítetted talán? Kérdezed-e: Mit csinálok rosszul, hogy ezt a rengeteg energiát kaptam? Mit csinálok rosszul, hogy hallom ezeknek az embereknek a gondolatait? Mit csinálok rosszul, hogy ilyen furcsán érzem magam? Mit csinálok rosszul, hogy nem úgy érzem magam, mint tegnap?

Ebben a valóságban és a szellemi közösségben azt tanítják, hogy napról napra ugyanazt kell éreznünk. És te megveszed ezt a szemléletmódot, mert azt gondolod, hogy a végén levonod a következtetést, ami szabaddá tesz. De valójában azt a következtetést vonod majd le, amelyik örökre bezár a dobozba, és akkor azt gondolod, hogy szabad vagy, mert teljesen beleillessz ebbe a valóságba.

Azt is tanítják, hogy bizonyítsuk be, hogy végesek vagyunk, ami minden lehetséges módon leragaszt bennünket. És te azt csinálod, hogy elvonod magadtól a végtelen lehetőségeidet és a végtelen lényt, ami igazából lehetsz azért, hogy bebizonyítsd, hogy kicsi vagy, hogy tehetetlen vagy, hogy képtelen vagy változást teremteni, hogy minden vagy, csak nem hatalmas… hogy véges vagy.

Hát mennyi energiát használsz fel arra, hogy végessé teremtsd magad, és bebizonyítsd végességedet?
Furcsa, nem? Okos, de nem túl ragyogó. Itt vagyunk mi, ezek a végtelen, hatalmas, csodálatos lények, akik végtelen lehetőségekhez férhetnek hozzá. Valóban mindent tudunk teremteni, amit csak akarunk. Végtelen teret. Végtelen tudatosságot. És becseréljük ennek az ISMERETÉT azzal az ÁLLÍTÁSSAL, hogy végesek vagyunk, úgy, hogy belepasszolunk, hogy odatartozunk, hogy nem vagyunk túl messze a határoktól, amelyeket a valóság teremtett nekünk.
Csodálkozni való hát, hogy amikor eszünkbe jut végtelen lehetőségeink igazsága, ez az energia felemelkedik, egyre intenzívebbé és erősebbé válik? Csodálkozni való, hogy úgy érezzük, felrobbanunk?

Mit teszünk hát ezzel az energia-intenzitással?
Ha abból a térből kiindulva működsz, hogy véges mivoltodat próbálod bebizonyítani, tégy meg bármit azért, hogy ezt lecsökkentsd. Például, ha egy igazán szomorú valaki közelében találod magad, és te intenzíven örömteli vagy, azért, hogy ne szomorítsd el, letompítod az örömödet, lecsökkented, megszünteted. Még teljesen el is mulaszthatod. Belépsz a másik ember univerzumába, érzed a szomorúságát, és magadra veszed. Ezt várják el tőled ebben a valóságban, igaz?

Ugyanakkor, ha végtelen lényként működsz, hirtelen ezt mondod: „Hű, ez érdekes. Hogyan használhatom ezt fel arra, hogy többet teremtsek? Hogyan használhatom ezt fel arra, hogy több legyek? és hogyan használhatom arra, hogy több változást teremtsek? És több örömöt? És több lehetőséget?” Nem húzódsz össze. Nem lépsz bele a másik univerzumába. Megmaradsz a magad végtelen energiája, tere és tudatossága, teljes intenzitásával, bármit is választ bárki más.

A te végtelen energiád, tered és tudatosságod az a valós hely, ahol minden lehetséges.

Íme néhány eszköz, amit felhasználhatsz, hogy inkább abból a végtelen lény teréből működj, ami valójában vagy, mint a véges lény teréből, amelyről azt tanították, hogy te vagy.

1. Terjeszkedj a 100-ról 300.000 mérföldnyire minden irányban. Ezt naponta legalább egyszer tedd meg. Talán tölts vele minden reggel 3 percet, mielőtt megkezded a napot. Ha ez szokatlan, nagyon egyszerű. Eleve a választás által megtörténik. Nem vagy a testedre korlátozva. Sokkal nagyobb vagy, mint a tested. Így a kiterjeszkedést választva azt választod, hogy több teredet elfoglald. És miközben ezt a magyarázatot olvasod, már meg is tetted. Végtelen tér vagy.

2. Amikor választasz, légy ennek a kérdésnek a tudatában: „Egy végtelen lény ezt valóban megtenné?” Ha azt találod, hogy a szomorúságot választod, mert körülötted az emberek szomorúak, kérdezd ezt: „Egy végtelen lény ezt valóban választaná?”

Ha az életedben történtek miatt drámában és traumában érzed magad, tedd fel a kérdést: „Egy végtelen lény ezt valóban választaná?”

Ez a kérdés megnyitja a benned lévő végtelenség elismerését. Amikor éppen azt bizonygatod, hogy véges vagy, és felteszed ezt a kérdést, az egy kicsit olyan, mintha a valóság ellenőrzését a feje tetejére állítanád. Ó! Végtelen energia, tér és tudatosság vagyok! Felejtsd el ezt egy percre! Egy végtelen lény mi okból választaná ennek a valóságnak a behatároltságát?

3. Kérdezd meg: Mennyiben használom ezt arra, hogy végességemet bizonyítsam be? És mindent, amit ez felhoz, pusztítsd el és tedd megnemteremtetté. (Tisztító mondatról bővebben, videó itt található: http://vegtelenvalasztasok.hu/access-bars-debrecen-consciousness-videok/) Ez lehetővé teszi, hogy elpusztítsd és megnemteremtetté tégy mindent, ami a véges valóságban tart, mihelyst felmerül.

4. Válassz ki egy napot, és legalább 6 órán át azt csináld, amihez kedved van. Senki mást nem kell belevonni, kivéve, ha azt szeretnéd. Csinálj valamit, ami a testednek élvezet és tápláló. Ennek a napnak ne legyen más célja, mint: Élvezet ez számomra?

Kíváncsi vagyok, mi teremtődne a bolygónkon, ha többé nem bizonyítanánk véges mivoltunkat, és inkább végtelen lehetőségeinket testesítenénk meg. Biztos, hogy a végtelenségig és azon túl vinne minket!

Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com
Forrás: How to Deal With Intensity of Energy access-consciousness-blog.com