Legnagyobb tanítóim. Ebben a valóságban folyton emlékeztetned kell magad, hogy válaszd a befogadást. Ez nem olyasmi, amit csak úgy csinálunk, azért nem, mert nem ezt tanították nekünk.
Hadd meséljek el rövid történetet. Van egy lovam, ő a legfantasztikusabb jelenség, akivel életem során valaha találkoztam. A neve Playboy. Egykor verseny ló volt, Gary barátomé volt. Abban az időben, mikor Gary-vel (és Playboy-al) találkoztam nem voltam valami jó lovas, meg sem fordult a fejemben hogy megüljem. Mégis, amikor láttam körbe-körbe cikázni, ahol Gary tartotta a lovait, egyszer csak megállt előttem és lehajtotta a fejét. Aztán ment egy újabb kört, majd visszajött és újra fejet hajtott – de pont előttem. Gary próbálta eladni, de minden alkalom kudarcba fulladt. Végül egy nap nyomvonalas lovaglásra mentünk, akkor megkérdeztem Gary-t : „Gary, felülhetek rá?”
Messze voltunk a civilizációtól, kint az ösvényen. Playboy pedig szeretett elrohanni, bárkivel aki épp a hátán ült. Tekintve, hogy újonc lovas voltam, Gary kicsit hezitált, hogy felüljek-e. Oké, nagyon hezitált, de végül megengedte.
Szóval felültem, de a kantár leesett a ló szájáról, így gyakorlatilag nem tudtam irányítani. Playboy rám nézett „ Az én emberem” én pedig ránéztem és azt gondoltam „ Az én lovam”.
Jeleztem, hogy induljuk és szépen elkezdtünk ügetni. Nagyon kellemes ügetés volt, teljesen vigyázott rám. Egyszer csak fordulni kezdtünk és kiestem az ülésből. Playboy alám tartotta hátsó részét, segítve visszakerülnöm a nyeregbe. Fantasztikus ló. Fantasztikus lény.
Részemről, könnyek csordultak az arcomon, ahogy lovagoltam. Nem volt fogható semmihez, amit korábban tapasztaltam és nem is tudom, hogyan önthetném szavakba.
Képzelj el valakit, akiben teljesen megbízol, teljesen egyenrangú a lelketek és teljesen elfogad téged minden szempontból – ítélet, kivetítések és helytelenségek nélkül.
Úgy éreztem, szeretnek, törődnek velem, teljesen elfogadnak olyan mértékig hogy az összes ítéletem egyszerűen szétrobbant a világomban. Most már tudom, hogy egy az igazi létezés élményét kaptam aznap. Megtapasztaltam az egység élményét, ahol minden létezik és semmi sincs megítélve. De nem tér és könnyek voltak. Mulatság, jókedv volt! Erős és heves volt!
Mintha a nem-ítélkezés rakétáján ültem volna az univerzumba, intenzíven, teresen, ítélettől mentesen, örömteli LÉTEZÉS. Nem tudom HOGY történt (vagy érdekel) . Csak tudtam, hogy megtörténik.
Ekkor jöttem rá, hogy lehetséges összekapcsolódni azokkal a dolgokkal, amit az univerzum kínál nekünk. Annyi kell csak, hogy válasszuk – hajlandóak legyünk fogadni – és aztán megengedni neki, hogy felbukkanjon.
Mégis, az egységesség ellenére Playboy-al, nagyon sokáig nem tudtam tőle elfogadni, úgy igazából nem. Volt egy részem amit elzárva tartottam, mintha ez lett volna az egyetlen módja annak ahogy megtartsam magam, annak aminek meghatároztam magam. Te biztos nem csinálsz ilyet, ugye?
Néhány éve rákot kapott. Az utazási beosztásommal és az elutasításommal, hogy befogadjak tőle, úgy döntött inkább elhagyja ezt a világot, ha nem élheti azt az életet, amit akart.
Nem engedte senki másnak, hogy megülje. Ő az én lovam és az ő embere vagyok. Ennyi. Egyszer azután, hogy az enyém lett, még Garynek megengedte, hogy felüljön, hogy megmutassa, hogy is kell. Körbe vitte Gary-t háromszor a karámban aztán megállt előttem. Olyan volt mintha azt mondta volna: „Most már leszállhatsz, hadd jöjjön Dain”.
Szóval, mikor Playbor rákos lett, én és még páran kérdezni kezdtünk ”Van bármi amit tehetünk?” azt mondta: „Igen, nagyon szeretném, ha Dain egy héten egyszer meglovagolna, de megengedem a trénernek heti egyszer, ha Dain egyszer egy hónapban eljön” erre én – Oké, elintézve.
Azt is mondta: „Még valami, kezdj el elfogadni tőlem, vagy elhúzok innen” Csakhogy, akkor még nem tudtam mire gondol. Így mivel volt már access eszközöm, elkezdtem használni. KÉRTEM, HOGY MUTATKOZZON MEG AZ AHOGYAN ÉRTETTE, MIVEL FOGALMAM SEM VOLT.
Nem sokkal ezután, Európába jöttem egy út kedvéért. Csináltam kezeléseket kezelések után, tréninget tréning után, utána üléseket, utána tréninget és így tovább. Nem hallgattam a testemre és megbetegítettem. Általában úgy funkcionálok mint a nap, egy hatéves és enegyzer nyuszi összepakolva valami tök fura módon – de csak azért mert képes vagyok rá, még nem biztos hogy ez a legjobb nekem.
A testem szólt, hangosan és tisztán, jelezte, hogy mit szeretne. El kellett kezdenem befogadni. Leengedtem a falaimat elkezdtem fogadni a lovamtól, a Földtől, emberektől és mindentől, ami adni szeretett volna hozzájárulás lenni a testemnek.
Lefeküdtem az ágyban, a testemre tettem a kezem és beszéltem a lovamhoz. Tudom, igazán furcsán hangzik. De így volt és ezt mondtam: „Oké Playboy, nyilvánvalóan van valamid számomra, mi az amit elutasítok befogadni?” aztán kitisztítottam mindent mai ezt gátolta.
A létezésem energiája a jelenlét, kedvesség, törődés és jóság és a megtestesülés öröme feltöltötte a testem és így voltam: „ Óh te jó ég, ezt utasítottam el az elmúlt 8 évben?”
Elutasítás,
Folyamatosan a befogadáson dolgoztam az elmúlt 10 évben mindenben, amit csak tettem. Minden arról szól, hogy még többet befogadjunk, még többet tanuljunk, még inkább legyünk jelen, még többet érzékeljünk.
Mégsem tudtam, mennyi mindent elutasítottam.
Lehetséges, hogy van valami (vagy egy halom más dolog) aminek elutasítod a befogadását?
Leállnál kérlek az elutasítással? Mondjuk most? Az univerzumtól? Azoktól, akik körülötted vannak, és tényleg adni szeretnének neked? Tőlem?
Még akkor is ha nem tudod, hogy néz ki, vagy mi kellene hozzá?”
Részlet Dr. Dain Heer: Being You changing the world könyvéből.
Fordította: http://vegtelenvalasztasok.hu/
Tudtad, hogy az Access Consciousness alapja a Bars® kezelés egyszerű módon járul hozzá, hogy növeld a befogadásod, miközben ellazultan fekszel egy masszázságyon és megengeded, hogy a Bars kezelő futtassa a Barjaid? Ha ízelítőt szeretnél belőle, elsajátítanád ezt az életre szóló hatékony eszközt, válogass kedvedre a programjaink között: http://vegtelenvalasztasok.hu/events/
