Címke: fájdalom

Amikor először jöttem rá, hogy a testem tudattal rendelkezik

Egész életemben szinte állandóan feszültséget és fájdalmat éreztem a gyomromban. Mindig ott volt, görcsölt és fájt.

Később drogot és alkoholt fogyasztottam, hogy ne érezzem a fájdalmat. Ez az állapot sok éven át tartott, és amikor már állandóan fájt a gyomrom, más megoldásokat kerestem.  A legmegfelelőbbnek tűnő ötlet az volt, hogy diétáznom kell. Így, bár változtattam az étrendemen, de a fájdalom megmaradt. Akkor azt gondoltam, biztos a helytelen ételeket iktattam ki, vagy nem a megfelelő ételeket eszem, vagy nem végzek helyes gyakorlatokat. Az összes elképzelhető diétát, az összes fellelhető alternatív lehetőséget kipróbáltam.

Kipróbáltam a homeopátiát, a kínai gyógymódokat, az ayurvédát, a böjtöt, a szörp-diétát, a tisztító módszert, a parazitáktól való tisztítást, a jógát, a Pilatest, futottam, reikiztem, masszázsra, fizio- és pszichoterápiára jártam, glutén- és tejtermék-mentesen étkeztem, csak növényi ételeket ettem. De a fájdalom és a feszültség, még ha időnként enyhült is, mindig, elkerülhetetlenül visszatért.

Időközben hallottam a “KIHEZ TARTOZIK EZ?” elméletről, ami alapvetően annak a tudatosságát jelenti, hogy bárki más gondolatait, érzéseit és érzelmeit pszichológiai szivacsként szívjuk fel. Hihetetlen eredménnyel kezdtem kérdezni minden gondolatról, érzésről és érzelemről, hogy kihez tartozik. Mihelyst feltettem a kérdést, hogy az enyémek-e, teljességgel kivilágosodott bennem minden.

Mindazonáltal a gyomorfájdalmaim továbbra sem múltak el. Enyhén javultak, majd teljes erővel visszatértek, miközben a „kihez tartozik ez?”- kérdéssel teljes sikert arattam az érzések és az érzelmek területén.

2011-ben, messze-messze, egy ausztráliai nyaralásom alatt egy reggel jóval napkelte előtt felébredtem. A konyhában álltam, először könnyed érzéssel, amikor hirtelen fájdalom hasított a gyomromba. Ez volt az első alkalom, amikor végre megfigyeltem, hogy a fájdalom nem volt ott, és egyszer csak megjelent! Annyira fehér-feketén észlelhető volt a dolog, hogy nem söpörhettem ki tudatomból. Így nyugodtan megkérdeztem magamban: „Ki ez?”

Ekkor két férfit hallottam, akik halkan beszélgettek az úton. Mihelyst a figyelmem e férfiak felé irányult, a fájdalom teljességgel elmúlt.

És ekkor megértettem! A mindenit, hiszen a testem meséli nekem, mi van ezekkel a férfiakkal. A testem egész életemen át kommunikálta nekem ezt az információt különféle testekről és emberekről, és nekem soha nem esett le, hogy a testem információt ad.

Most először fogtam fel teljes mélységében, hogy testem micsoda tudatossággal rendelkezik, és hogy ez milyen villámgyorsan működik.

Amellett, hogy akkor először fogtam fel, testem tudatossága milyen dinamikus és gyors, azt is elkezdtem kapizsgálni, mennyire nagyfokú ez a tudatosság. Amikor érzékeltem, mi zajlik ott az úton abban a két férfiban, akiket még csak nem is ismertem, teljességgel jelen kellett lennem és lazítanom kellett.

Mihelyst nem figyeltem oda, a gyomrom görcsölni kezdett; amikor odafigyeltem a halk hangokra, és figyelmemmel jelen voltam közöttük, a gyomromban enyhült a fájdalom. Ahogy megengedtem magamnak a férfiakkal való tudatosságot, éreztem, egyikük milyen haragos. Nem volt semmi logikus magyarázat a dologban, csak elkezdtem tudni, mi történik ezzel a két férfival, mégpedig oly módon, ahogyan ők maguk valószínűleg nem is voltak tudatában.

Testemben és az utcán lévő két férfivel való néhány percnyi intenzív jelenlét után az energia kezdett szertefoszlani, és a gyomrom teljességgel szabaddá vált.

Ezt követően nem szűnt ugyan meg testemnek ez a tudatossága, amit a gyomromban jelzett, de ez az alkalom volt a kezdete annak, hogy elkezdtem testem tudatosságát értékelni és megköszönni az információt, ahelyett, hogy sajátomnak értelmeztem volna, és vég nélkül rettegtem volna.

Testem tudatosságának elismerése teljességgel megváltoztatta életemet. Ahelyett, hogy állandóan menekülni akartam volna a tudatosságból, amint azt előzőleg oly sokszor tettem életemben, immár mindent megelőzően aktívan elismertem a tudatosságot.

Mihelyst a gyomrom fájni kezdett, azonnal el kellett kezdenem keresni azt, amit a testem mondani akar nekem, és hadd áruljam el: Csillagászati nagyságú volt az az izgalom, harag, erő és ítélet, amit az emberek terében kellett felismernem. Szinte hihetetlennek tartottam az egészet. De minél jobban elismertem és megengedtem magamnak, annál kevésbé fájt a gyomrom.

Olyan sok mindennek vagyunk tudatában, és mégis vajon közülünk hányónkat tanítanak meg arra, hogyan kezeljük a dolgot, ahelyett, hogy minden lehetséges módon lerázzuk magunkról. Ez a „lerázás” mellesleg mellékhatásokkal jár, mint amilyen például az én gyomorfájásom.

Nem hazudok: nem volt könnyű elkezdeni a tudatosság elismerésének gyakorlását, de mint mindenre, erre is az állt, hogy minél többet gyakoroltam, annál jobban sikerült.

Van valami a testedben, ami a körülötted lévő világról szóló tudatosságod lehet?

Forrás: The First Time I Knew My Body Was Aware  valaszthatsz.com

10 félreértés, ami megváltoztathatja az életedet

  1. A múltad releváns

A múltadból működsz? Sokunknak tanították azt, hogy a múltbéli tapasztalataink összessége vagyunk. Ha ezt igaznak és valósnak veszed, akkor lehetetlen lesz olyat teremteni, ami nem illik a múltadhoz. Ha olyan családból származol, ahol az etnikai vagy vallási háttérnek értéke van, akkor nehezen fogod látni, mi az igaz számodra, azokon a hiedelmeken és értékeken túl.

10 félreértés, ami megváltoztathatja az életedet bővebben…

Az első számú hiba, amit az emberek fájdalmukban elkövetnek

Ha valakinek fájdalmai vannak, a legnagyobb elkövetett hiba, hogy azt nézi, „Hogyan oldhatom meg ezt a problémát (pl. hátfájás), és hogyan tüntethetem el?”.

 

Mi lenne, ha inkább onnan néznél rá, hogy a test tudatos organizmus? Ha a test tudatos, tényleg fájdalmat és problémákat teremt, hacsak nincs olyan információ, amit szeretne, ha tudnál? Mit jelent ez pragmatikusan?

Kérdezgesd a tested, és légy hajlandó rá figyelni, anélkül, hogy ezután a probléma varázsütésszerű IMG_19577514618267eltűnését kívánnád feltétlen eredményként. Például, anélkül, hogy bármilyen nézőpontod lenne arról, hogy mit mond Neked, kérdezd meg:

„Ha ez nem lenne probléma, ha nem kéne megjavítanom, milyen információ lenne számomra itt ezzel elérhető?”

Ha nem vagy hajlandó eljutni ehhez az információhoz, nem fog kiderülni számodra, mi is történik. Lehetséges megszabadulni a fájdalomtól stb. az információ nélkül, de ha a fájdalmat elsősorban megalkotó tudattalanság nincsen azonosítva, az újra meg lesz teremtve vagy ugyanúgy vagy teljesen másképp; a tested azt mondja: „Nos, így nem jutott el hozzád, próbáljuk meg másképp, nézzük meg, arra figyelsz-e?”.

A fádalom azonnal feloldódhat a tudatosságban az elismerés által.

Nemrég volt egy ülésünk Dr. Fiona Millerrel a hátfájással kapcsolatban. Mialatt arról az információról kérdezgetett engem, amit nem voltam hajlandó befogadni, felismertem, hogy nem vagyok hajlandó kijelenteni, birtokolni és elismerni azt a potenciált, aki én vagyok, ahogy azt sem, hogy nem mindenki képes az lenni. Mindig azt hittem, hogy mások is lehetnek ugyanilyenek, és éveken keresztül nem voltam hajlandó észrevenni, hogy ez nem így van. És most, minden alkalommal, amikor elutasítom ennek az elismerését, hátfájásom van. Amikor ránéztem erre, az nagy könnyedséget teremtett a testemben.

Nagyon sok fájdalom, kényelmetlenség és stressz, ami a testünkben van, ott jelentkezik, ahol nem engedjük, hogy az legyen, aminek megteremtettük. A tested a te teremtésed. Tehát van oka annak, ahogyan ezt a testet ebben az életben megteremted, pl. nőként bizonyos magasságot és hajszínt bizonyos megjelenéssel. Ez nem véletlen volt. Valahol meghoztad ezeket a választásokat, és éberséged, tudásod volt arról, hogy ez mit fog a világban teremteni.

Van egy bámulatosan szép barátom. Azzal, hogy ezt teljesen elismeri magáról, és nem úgy járkál, hogy tagadja, a szépségével mindenkinek hozzájárulás, aki körülveszi őt.

Mi az, amiért te a testedet teremtetted? És milyen energiákkal vagy hozzájárulás, amiket teljesen elutasítasz, nem ismersz el vagy eltompítasz egy olyan szintig, ami már fájdalmat okoz?

Pusztítsd a nézőpontjaidat, hogy a fájdalmat is megsemmisítsd. Előfordul, hogy az emberek azt gondolják, ami a testükben felbukkan, azt a genetika vagy a szerencse irányítja, és, mivel az egy fizikai dolog, bele kell nyugodniuk abba, amijük van. A valóság az, hogy az emberek annyit képesek változni, hogy felismerhetetlenné válnak. És ez nem annak az eredménye, hogy többet edzenek vagy változtatnak az étrendjükön. Hajlandóak azt választani, hogy valami nagyon különböző legyenek, és miközben így tesznek, a testüknek olyan változásai vannak, amelyek visszatükrözik, hogy mire lettek hajlandóak, hogy mik legyenek a világban.

dandelion

Ugyanez a helyzet a fájdalommal. Pusztíts és tégy nemteremtetté minden nézőpontot vele kapcsolatban, így a testednek lesz tere ahhoz, hogy valami mást teremtsen. Mindig inkább a kérdezésbe és a lehetőségekbe menj ahelyett, hogy minden beragasztva tartana, amiről már valaha döntöttél.

Kérdezd meg: „Mi lehetséges a testemmel? Hogyan másképp teremthetném ezt meg?”

A hajlandóság, hogy ítéletek nélkül teret adj a testednek, térben létezz vele, és ránézz arra, hogy energetikailag mi lehetséges, valójában az a hely, ahonnan a változás és a teremtés nagy része származik. Minden egyes feltett kérdés, és minden elengedett nézőpont közelebb visz ahhoz, hogy teljes egységközösségben légy a testeddel, így annak nem kell a fájdalomhoz folyamodnia, hogy információt közöljön veled.

Forrás:
http://accessjoyofbusiness.com/the-number-one-mistake-people-make-when-they-are-in-pain/

Fordította: Szecskó Emese http://legyacsodaakivagy.blogspot.co.at/