Múlt héten tök utálatos voltam! Nos, ez nem olyan energia, ami gyakran tölt el, de lám, most ott volt, tiszta erőből, ahogy csak bírta.

A T-mobile-hoz mentem, hogy a telefonomat beállítsák, és mi várt?

Kevesen dolgoztak  a szünidő miatt, és sokáig kellett várakozni. Járkálni kezdtem. Meresztgetni kezdtem a szemeimet, még megjegyzéseket is tettem. Míg mások türelmesen várakoztak, én fel-alá járkáltam az üzletben, és ez az energia voltam: “Ez így NINCS RENDBEN és ennek máshogy kell lennie!”

Szerencsére, kérdéseket kezdtem feltenni…

Mi az értéke a létezésemnek és tettemnek?

Mit fog teremteni ez? Megfigyeltem, hogy valóban nincs semmi nézőpontom erről.

Utálatos voltam, anélkül, hogy ezt megítéltem volna, igen, univerzumomban semmi ítélkezés nem volt, és korlátaim le voltak engedve.

Azt is megfigyeltem, hogy az emberek különösen kedvesek voltak hozzám. Néhányan, akiket már kiszolgáltak, elnézést kértek, és segíteni próbáltak. Mások igen nyugodtan viselkedtek, kérdezősködtek, hány óra van körülbelül, vagy milyen telefonom van. Nos, ez meglepett, mert arra számítottam, hogy mindenki ellenállással és reakcióval lesz irántam.

Már előtte utálatos voltam, és ez mást eredményezett. Ahogy tovább kérdeztem, rájöttem, hogy az ilyesmit mindig vagy az önelégültség, vagy a patetika energiájából kiindulva csináltam.

Amikor az önelégültség energiája voltam, ami felsőbbrendűséget jelent, a többi vásárló inkább a “Mit gondolsz te, ki vagy? Én is érdemlek annyit, mint te!”-energia volt.

Amikor a patetika energiájából kiindulva voltam undok, az emberek egyszerűen le akartak állítani.  Hűha! Nem annyira az teremtett valamit, amit csináltam, mint az energia, amit megtestesítettem!

Végül egy óra elteltével sorra kerültem. Az alkalmazott a telefonomat gyorsan, derűsen beállította. Boldogan és nagy könnyedség-érzettel hagytam el az üzletet. Amikor beszálltam az autómba, eszembe jutott, hogy az üzletben eltöltött órának a végén, kevesebb volt az elkülönülés érzése az ott lévők között, mint előtte.

Lehetséges, hogy ez annak az eredménye, amiről Gary Douglas és Dr. Dain Heer beszél? Ha csak önmagunk vagyunk, minden ítélkezés nélkül, ez mindenkit és mindent megváltoztathat körülöttünk, függetlenül attól, amit csinálunk? Ez az, amit az agresszív jelenlét teremthet?

Mi volna, ha kivonnád az ítélkezést mindenből, amit csináltál? Mi volna, ha korlátok nélkül haladnál előre életedben? Mi volna, ha hajlandó lennél agresszív jelenlétre? Vajon ez mindenkit és mindent megváltoztatna körülötted? És vajon nem adna-e könnyedséget és örömöt minden napodnak?

Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com) Köszi 🙂