Kicsit  bezsongtam attól, hogy mostohaszülő leszek, bár az, akinek a legpozitívabb és legtámogatóbb hatással volt életemre, a mostohaapám volt.

A mostohaszülőséghez annyi tabut kapcsolnak. A fene egye meg, pusztán a szülőséghez is annyi tabut kapcsolnak.

Ami engem illet, eleinte nem voltam biztos benne, mit szabad csinálnom mostohagyerekeimmel, hogy valakinek a nyomdokaiba lépek-e, vagy milyen mélységig mehetek el velük és lehetek életük része. És fognak-e egyáltalán szeretni engem? Mi van, ha köztünk nem működik a dolog, mit csinálunk akkor a barátommal?

Azt kellett megvizsgálnom, milyen szülő szeretnék lenni, és fel tudom-e nevelni ezeket a gyerekeket, akik ilyen kicsik még? (Figyelmeztetés: kérdezz mielőtt választanál – az univerzum egy rakás tudatosságot tud teremteni.)

Sokan szinte csak úgy belepottyannak a szülői szerepbe, és tudom, sokan megtervezik azt. Az én előnyöm az volt, hogy azt a valóságot vizsgálhattam, milyen is lehet ezeket a gyerekeket felnevelni.

Az volt a szerencsém, hogy már kicsit nagyobbak voltak (amennyire 5-6 éveseket így lehet nézni). Nem kellett megszülnöm őket, majd  megtudni, mit is jelent azt, ha gyereked van. Megélhettem azt, milyen ezekkel a gyerekekkel élni, mielőtt úgymond elkötelezném magamat.

Azt kellett megvizsgálnom, milyen lesz a barátommal a közös szülő-ség. És milyen lesz a több-kevesebb kooperáció a gyerekek anyjával, aki enyhén szólva nem lelkesedett értem túlságosan. És mit jelent majd beházasodni ebbe a családba. Ahogyan a mostohaapám is tanította, nem csak ahhoz a személyhez mész, aki elvesz feleségül, hanem az egész családhoz.

Az access eszközei nélkül rég feladtam volna a dolgot, mielőtt sikerült volna életem legmélyebben megragadó kapcsolatait megteremteni mostohagyerekeimmel. A mostohaszülőket csúnyán megvádolják; ott van a Disney-féle mostohaszülők sablonja. Amikor egy mostohaszülő az új családba lép, olyan sokszor szembesül a már előre létező családi kivetítésekkel, elvárásokkal és a többi dologgal. A mostohaszülőnek éppen csak alkalmazkodnia kell a már meglévő családi dinamizmushoz.

Azt kellett megvizsgálnom, milyen hozzájárulás vagyok anélkül, hogy mások reményeiben, álmaiban, kivetítéseiben, elvárásaiban és ítéleteiben elveszteném önmagamat. Szerencsére a kérdéses gyerekek nem rendelkeztek mindezzel, imádom az ilyen gyerekeket. Azt kellett megvizsgálnom, mivel kell ezeknek a gyerekeknek anyjuk univerzumából szembenézniük, és hogyan tegyek mindent mindannyiunk számára a lehető legkönnyedebbé. Boldogan állíthatom, hogy ez nem csak lehetséges volt, de sikerrel is jártam.

Az volt a szerencsém, hogy csodálatos, nem megszokott mostohaapám volt. Mostohaapám szó szerint megmentette az életemet, és segített megvalósítani önmagam, fogadok: úgy, ahogy azt kevesen tudnák megtenni. Most, hogy nekem is mostohagyerekeim vannak, épp hogy kezdem kapizsgálni elkötelezettségének mélységét, amit irányomban tett, és az áldozatokat, amiket egész végig hozott értem. Az, hogy ő a szülői példaképem, a magammal és új gyerekeimmel szembeni türelemben való kitartást nyújtotta akkor, amikor azt tanultuk, hogyan fogadjuk el a másikat és hogyan éljünk egymással. Biztos, hogy ezek a kisgyerekek a gyermeki nyitott szívükkel és személyiségükkel megtanítottak arra, hogyan fogadjak be dolgokat egészen új módon.

Mostohaapám arra tanított, hogy soha ne erőltessem nézőpontomat a gyerekekre, inkább kérdezzem őket, mit akarnak, mi legyek számukra. Legyek nagylelkű velük, lényemmel és pénzemmel, és soha ne éreztessem azt velük, hogy ők jönnek másodszorra. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy ők az elsők, hogy értékesek, és hozzájárulást jelentenek a világ számára.

A világ összes mostohaszülőjének, akik mások gyerekeit nevelik fel: Milyen ajándék vagy hozzájárulás tudtok lenni gyermekeitek életéhez? Mennyire szerencsések ezek a gyerekek, akiknek több mint két szülei vannak, és kétszer ünneplik a születésnapjukat és karácsonyt?

Ha jó mostohaszülő vagy, akkor megtanultad a családi diplomáciát, nagylelkűséget, és megtanultad, hogy túllépj személyes problémáidon. Arra vágyok, hogy csak fele olyan jó mostohaszülő legyek, mint az én mostohaapám volt. Akkor tudni fogom, hogy várakozáson túli ajándék leszek mostohagyerekeim számára.

Mi volna, ha olyan világban élnénk, ahol minden gyereket képessé tennének arra, hogy tudja, amit tud? Hogy tudja, hogy mindent meg tud teremteni, amit választ? Ha egy olyan világban élnénk, amelyben hozzájuthatnának azokhoz az eszközökhöz, amiknek segítségével mindezt meg tudnák teremteni?

Forrás: BEING A STEPPARENT
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)