Susanna Mittermaier kategória bejegyzései

Mire van szükséged ahhoz, hogy felfedd, milyen nagyszerű vagy?

Könnyű abba a csapdába esni, hogy meg akarjuk határozni, kik vagyunk, és olyan gyorsan beskatulyázzuk magunkat. Talán e leírások egyike megfelel annak, ahogyan meghatározod önmagadat:

  • Szereped alapján: szülő vagyok, vezető, barát, páciens, diák
  • Pályád alapján: tanár vagyok, üzletember, manager
  • Személyiséged jellemzői alapján: koncentrált vagyok, félénk, extrovertált, kreatív, vicces
  • Fizikai tulajdonságaid alapján: atletikus vagyok, sovány, szőke, egészséges
  • Adottságaid alapján: jól/rosszul táncolok, sportolok, tanulok, könnyen/nehezen teremtek kapcsolatokat

De mi van akkor, ha önmagadnak ebbe az egy kategóriába való bezárása által elrejted önmagad és a világ előtt, milyen ragyogó személyiség vagy tulajdonképpen?

Valahányszor meghatározod, ki vagy, akár tulajdonságok, vonások vagy szerepek alapján, ezekhez a definíciókhoz kötöd magadat. Téged behatároló dobozzá válnak; semmi mást nem látsz, és nem engeded meg magadnak, hogy e meghatározások túl bármi is legyél.

Talán már megfigyelted: ha igyekszel megtudni, ki vagy, még több kétely és ítélet támad fel benned – abban kételkedsz, hogy talán még nem is tudod, ki vagy, és az az ítélet, hogy nem vagy az az ember, aki lehetnél. Ezek a kételyek és ítélkezések hozzájárulnak ahhoz, hogy nagyszerűségedet elrejted.

Nagyszerűség alatt nem státuszt vagy zsenialitást értek; a te lényed egyediségéről beszélek, és arról, mi lehetséges az életben, amit senki más nem tud rólad és a világról.

Ahhoz, hogy megértsd, minden definíción, kétségen és ítélkezésen túl ki is vagy valójában, a következő lépéseket ajánlom neked:

  1. lépés: engedd el a definíciókat

Valószínűleg ez a legnehezebb, de el kell engednek a definíciókat. Sok definíció másoktól ered, és te úgy használod őket, mint a te meghatározásodhoz szükséges irányelveket.

Hajlandó vagy más lenni és elengedni azt, amit valaki más helyesnek állapított meg, és azt, amit mások akarnak vagy igényelnek, hogy te legyél? Ha az életet abból állt, hogy mindenki más igényét kielégítsd, és az legyél, amit ők gondolnak rólad, kérdezd ezt: „Ki és mi vagyok én mindezen túl?”

Valójában valahányszor megfigyeled, hogy dobozt állítasz magad köré, mondván: „Ez és ez vagyok”, fricskázd ezt el magadtól, és ehelyett kérdezz így: „Ki vagyok én?”

Hagyd nyitva a kérdést, és ne keress választ – ez csak egy definíciót jelentene –, csak tedd fel a kérdést, és légy nyitott minden lehetőségre, ami a definíción túl vagy.

Ha elengeded annak az igényét, hogy meghatározd magadat, minden pillanatban felteheted a kérdést: „Ki szeretnék most lenni?” Azáltal, hogy nem fixálod le azonosságodat, rugalmasabbá válsz minden helyzet kezelésére.

Vedd példának a családi találkozókat – olyan alkalmak ezek, amikor az ember könnyedén mások kivetítéseinek és elvárásainak akar megfelelni, és amikor valósabbá és fontosabbá válik az, hogy kinek gondolnak téged, mint az, hogy valójában ki is vagy. Ahelyett, hogy abban a dobozban maradnál, amiről elvárják, hogy benne maradj, ha ezt kérdezed: „Ki lehetek most e pillanatban, és ez mi mindent változtatna meg?”, meglepően tapasztalhatod, mi történik.

  1. lépés: hagyd abba önmagad megítélését

Az ítélkezések egyszerűen definíciók, és nagyszerűséged első számú gyilkosai. Figyeld meg az egészen kicsi gyerekeket; legtöbbjük nem ítélkezik, és nagyszerű kis ember! Ha most hajlamos vagy önmagad megítélésére, akkor ezt úgy tanultad meg, hogy másokat megfigyeltél, akik ítélkeztek maguk fölött, és magadra vetted a rád vonatkozó ítéleteiket.

Önmagad megítélését egyrészt úgy állíthatod le, hogy felismered: az ítélkezések nem valósak – csak érdekes nézőpontok. Valahányszor megfigyeled, hogy bármit is ítélkezel magadról, mondd azt: „Érdekes nézőpont, milyen érdekes nézőpontom van.” Mondd ezt addig, amíg észre nem veszed, hogy csökkennek ítélkezéseid vádjai.

  1. lépés: fogadd el mások ítéleteit

A család és barátaid megszokták, „ ki vagy”, és ha ebből kilépsz, nagyszerűségedet éled, lehet, hogy bolondnak tartanak, vagy azt mondják, már nem vagy „te magad”. Milyen szabadságot jelentene az, ha elfogadnád ezt az ítélkezésüket?

Végül is mások szemében „bolondnak lenni” csak annyit jelent, hogy olyan lehetőségeket látsz, amit ők nem akarnak, tudnak vagy képesek látni, ami nagyszerű!

Mások ítéletét elfogadni nem azt jelenti, hogy valóságnak és igaznak tartod őket. Csak azt jelenti, hogy úgy fogadod be, mint mások nézőpontját, és elengeded. Nem állsz ellen és nem reagálsz rájuk, vagy nem egyezel bele, hogy igazuk van.

Az emberek nagy része ítéletek szeméthalmaza alatt élt – saját és másuk ítéletei alatt – , és azt hiszik, legjobb, ha elkerülik őket. Ezzel szemben ha felismered, hogy ítéleteik csak érdekes nézőpontok, befogadhatod őket, és begyógyítod az önmagad és nagyszerűséged közötti szakadást.

Amikor megtestesíted nagyszerűségedet – azokat a lehetőségeket, amiket látsz, és mások nem látnak – , lehetőséget nyitsz másoknak arra, hogy megtudják, ők is tehetnek így. Talán követnek is.

Ha valaki tudja, hogy te a testedben vagy, új lehetőséget nyithat a számára, hogy ő is a testében éljen, vagy az a szabadság, hogy elfogadod a családod ítélkezését, más családtagokat arra ösztönözhet, hogy saját nagyszerűségüket élhessék, tekintet nélkül mások véleményére.

Minél jobban el tudod ereszteni az ítélkezéseket, annál kevésbé ítéled el magadat, és minél jobban képes vagy mások ítélkezését elfogadni, de nem magadra venni, annál jobban felfeded nagyszerűségedet.

Engedélyezd életednek, hogy ama kalanddá válhasson, ami minden pillanatban újrateremt téged – ez hihetetlenül szórakoztató és felszabadító. De ne hidd csak úgy el, amit mondok; próbáld ki magad!

Forrás: The Tools You Need To Unveil Brilliance
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)

Lehet-e ajándék a szorongás?

A szorongást gyakran gyengítő körülménynek tekintik. Mi van akkor, ha nem az? Mi lenne, ha a szorongást is lehetne a teljes élet lehetőségeként  hasznosítani, ahelyett, hogy egy olyan állapotként tekintünk rá, amit kezelni szükséges?

Az emberek legnagyobb része tapasztalt már szorongást életének egy pontján. Ez rossz közérzetet, nyugtalanságot, és olyan aggodalmat jelent, ami extrém esetekben akár pánikbetegséghez is vezethet. A szorongás mindig fizikai összetevővel jár, mint például gyorsabb szívritmus, légszomj, nyomás érzése a mellkasban, izzadás és néha hányinger.

Lehet-e ajándék a szorongás? bővebben…